Szóval a nem karatnén blog második része, melyben a csaknem egy éve nevelgetett kovászom mai története a főszereplő.
Nem tudok elég hálás lenni Zsolt barátomnak, aki egy éve megismertetett a kovásszal. Hozott egy adagot - és azóta el vagyok veszve... Próbálgatom, fejlesztgetem, kísérletezek és folyamatosan tanulok FB csoportban, youtube csatornán és bárhol, ahol elérhető. Kevés kudarccal és rengeted sikerélménnyel ajándékozott meg. Most találtam egy szimpatikus receptet a FB csoportban, a kovászos bagelt, amiről azt gondoltam, hogy jól fagyasztható, így el tudom tenni ebben a ritkán-bevásárlós időben, kis felmelegítés után friss bagelt tudok reggelizni.
A recept, mely nem az enyém és kíválóan működik: 200 gr kovász, 275 gr langyos víz, 655 gr kenyérliszt (nekem Wessex hatmagos volt), csurrantásnyi méz, 17 gr só. Bedagasztom, olajozott tálban 4 órát pulton kelesztem. Éjszakára hűtőbe teszem, utána temperálás után 10 gombócra osztom és további fél órát pihentetem. A gombócokból hurkákat sodrok, karikát formálok és jó erősen összecsippentem. Vizet forralok, bele kis só, szódabikarbóna és egy tk méz. A forrásban lévő vízben 2-3 darabonként oldalanként 30 másodpercig főzöm. Aztán tepsire teszem, tojással megkenem és 220 C-on 25 percig sütöm.
Hogy ne csak a test, hanem a lélek is táplálkozzon, a karantén jó alkalom a polcon gyülekező, még el nem olvasott könyvek sorba vételére. Rég nem okozott olyan élményt, tovább- és újragondolkozást könyv, mint André Aciman Szólits a neveden és Találj rám című könyvei. Aki nem olvasta, olvassa, aki olvasta, az tudja miről beszélek... 
