Ma nagyon vicces dolog történt: pontosan úgy viselkedtem, mint édesanyám sokszor, amikor nem volt szíve kidobni egy falat nyersanyagot sem főzés közben.
Gyönyörű, hatalmas gombafejeket vettem - legyen hát juhtúróval töltött gombafej. Megmostam a gombákat, kitörtem a tönköket - és jött a dilemma. Képtelen voltam kidobni a tönköket. Ez szintén gomba, de a töltéshez nincs rá szükség. A juhtúrós töltelékbe nem tudom felhasználni - hát mi legyen? Tegyünk hozzá valamit, amivel együtt már vissza lehet tölteni a gombába - a juhtúróból meg majd kőrözött lesz.
Szóval pici olajon megpároltam egy fél apróra vágott hagymát (ha nem vagy vega, akkor egy kis apróra vágott bacon nem árt neki, de anélkül is isteni), rádobtam egy kis doboz konzerv zöldborsót és a gombák apróra vágott tönkjeit. Só, bors, kakukkfű. Majdnem puhára pároltam az egészet és a végén hozzákevertem egy Philadelphia natúr krémsajtot. Összerottyantottam és ezt a tölteléket betöltöttem a kalapokba. Tepsibe tettem alufóliával letakarva és kb. fél óra alatt megsütöttem. A végén megszórtam reszelt sajttal és még 3 percig sütöttem.
Mérleg: a juhtúróból kő
rözött lesz. Felhasználtam - azon kívül, amit terveztem - egy doboz zöldborsót, egy fél hagymát, kevés reszelt sajtot, lett plusz egy teflon és a sajtreszelő mosogatni való - de a gombák lábát nem dobtam ki!!!!! Mint anyám, amikor a zöldséglevesbe pucolt sárgarépa mellé már csak egy kis kelkáposzta és virsli kellett a frankfurti leveshez. De nem bánom, hogy a mai főzés így esett. Boldog vagyok, hogy sok mindenben, így ebben is, hasonlítok anyura.
