Meg kell osztanom veletek a hétvégi eprezésemet annál is inkább, mert - csak hogy tudjátok - bezártam az üvegekbe a nyarat, napfényt, illatot, jókedvet, színeket és ízeket. Szóval nekem már van belőlük jó sok, bármikor kinyithatok egyet és élvezhetem. Ősszel amikor minden szürke és undok és nedves, télen amikor kopogós hideg a világ - nálam akkor is lesz nyár és szín és eper illat. Mert jól elzártam.
Barátnőm ajánlott jól bejáratott epresétől egy ládával (7 kg), amikor éppen kérdeztem tőle, hogy jön-e szedd magad eprezni. Naná hogy én sem mentem, kaptam az alkalmon és hazavittem a láda epret (útközben még vettem 2 kg cukrot, mert az 1 kg befőzőcukor nem lett volna elég). Persze "leloptam" a 7 kilóból egy jó nagy tállal - miért kellene minden nyarat, napfényt és illatot eltenni, jó lesz az most is. Isteni finom epret kaptam, friss, illatos, jó földes - szóval "igazi" szabadföldi. 3 kg eper a lábasba, 30 dg befőzőcukor, egy zselírozó por és még 1/2 kg cukor. És két szál bazsalikom. 15 perc főzés, összenyomkodás, összeszotykodás és mehet az üvegekbe. Még 2 kiló eper a lábasba, cukor, zselírozó és egy 5 cm-es darab gyömbér lereszelve.
Az ízesítések nem az én találmányaim - sajnos. Nagyon szeretek új ízeket próbálni, ezért örültem, amikor ezeket találtam a Kaldeneker György honlapján. Egy nap a dunyha ölelésében az ágyneműtartóban és ma végre megkóstolhattam az elzárt "nyaramat". A gyömbérest. Na hát .... mesélhetnék, ragozhatnám, sorolhatnám - de csak annyit mondok, hogy mennyei. A falat végén egy picit erős villan az édes eperíz hullámain - elmondhatatlanul finom. Ja, és gyönyörű! 
