Vegabüfé - receptek, ötletek, hangulatok

Imádom az indián nyarat - de ezt már sokszor leírtam - itt is. A színek, ízek, illatok, hangulatok ilyenkor fantasztikusak. És az őszi zöldségek ellenállhatatlanok.

A hétvégi nagy sütés-főzés közepette készítettem valamit magamnak is, a magam kedvére. Zeller-sárgarépa-burgonya-paszternák gratin-t. A gyökérzöldségeket 2mm vastag szeletekre vágom, mindet. Egy tűzálló üvegedényt kikenek olajal és rétegekben lerakom a zöldségeket (egy sor zeller, egy sor répa, egy sor burgonya, egy sor paszternák - sorban sorban egymásra). Picit mindegyik réteget megsózom. 2,5 dl normál tejszínt összekeverek 2 egész tojással, sóval, borssal, szerecsendióval és ráöntöm a zöldségekre. Sütőben 180 C-on kb. 40 percig sütöm. Isteni!!!! Mellé egy pohár Feind Chardonnay és Dés Mihály Pesti barokk-ja.

Imádom ezt az időt, amikor süt a nap, finoman, lágyan, nem az a durva nyári hőség, de mégis sugárzó, gyönyörű fényekkel, testet-lelket melengető sugarakkal (remélem, nem túl giccses ez a mondat, de tényleg ez a kedvenc időszakom az évben, ezért vagyok ennyire elragadtatva).

Ilyenkor a piacok tele vannak friss, ízes őszi zöldséggel, érdemes hát kihasználni és minél több finomságot megpróbálni sütőtökkel, gombával, céklával, zellerrel. A gyökérzöldségek csodásak, fantasztikus ízűek és gyönyörű színekben pompáznak. Sokszor készítek ilyenkor sült zöldséget céklával, sárgarépával, krumplival, sütőtökkel - a receptet egy korábbi bejegyzésben megtaláljátok.(2011.11.21)

Most következzen a zöldséges lasagne kék sajtos szósszal: a cukkiniket vékony szeletekre vágom és kevés olajon átsütöm őket. A gombát szintén szeletekre vágom és kevés olajon, hagymán, fokhagymán sóval borssal megpárolom. A szószhoz 5 dg vajat felolvasztok, 3 ek liszttel és 3 dl tejjel besamlet készítek  belőle (só, bors, szerecsendió is kerül bele) és beleolvasztok 15 dg kék sajtot. Ha túl sűrű, tejszínnel fellazítom.Ennyi, jöhet az összeállítás: az üveg edényt kivajazom és beterítem az alját a lasagne tésztával (egy rétegben) - (én nem főzöm meg a tésztát előre, mert jó sok szószt használok, abban finomra fő majd minden) vékonyan meglocsolom a sajtszósszal, egy réteg cukkini, egy réteg gomba és egy jó nagy paradicsom szeletekre vágva kerül rá. Újabb réteg tészta, sajtszósz, zöldségek.... amíg el nem fogy minden. A tetejére tészta kerüljön amit a maradék szósszal leöntök (mindenhol be kell terítenie a tésztát, különben nem lesz finom és a tészta nem puhul meg). Kb. 180C-os sütőben 30-40 percig sül, amíg a tetején a sajt megbarnul. Egy kis fehérborral - én mostanában a Feind pince Irsai Olivér-ét szeretem - fenséges, izgalmas, tartalmas könnyű őszi eledel.

Egy másik finomság, amit megosztanék veletek, a spenótos lazacos quiche. A tészta 25 dg liszt, (én zablisztet vagy tönkölylisztet használok), 12 dg vaj, 2 ek hideg víz, egy tojás, só. Jól összedolgozom - akár robotgéppel) és polpackba csomagolva fél órára a hűtőbe teszem. A fél óra elteltével kiveszem, kinyújtom és egy pite formába simítom. A tetejére sütőpapírt teszek, megszóróm babbal vagy rizzsel, ami eléggé lenyomja a papírt a tésztára, és 10 percig sütöm 180 C-on. Közben egy csomag mélyhűtött, leveles spenótot (nem spenót krémet!) rádobok kb. 5 dg olvasztott vajra, sózom, borsozom és 2 gerezd zúzott fokhagymát teszek bele.Kb. 5 percig főzöm, ekkor belekeverek 25 dg mascarponet és kb. 10 dg kockákra vágott feta sajtot. Leveszem a tűzről, hogy a feta kockák ne olvadjanak fel. Kiveszem a tésztát a sütőből, leveszem a sütőpapírt és a babot vagy rizst, amit nehezékül használtam. Megkenem a tésztát kb. egy ujjnyi vastagon a spenótos krémmel. Kb. 15 dg füstölt lazaccal beterítem a spenótot, majd a spenót másik felét is a tésztára halmozom. Megszóróm az egészet reszelt sajttal és beteszem a sütőbe 180 C-ra 35-40 percre. Szintén fehér borral vagy rozéval - isteni. Próbáljátok ki, akár vendégvárónak, hidegen és melegen is finom. És  ilyen gyönyörű

Ez alkalommal nem recepteket és gyönyörű étel fotókat adok közre, nem is a barátaimnak főzött / sütött finomságokról számolok be, hanem a konyhám újjászületését vagy még inkább új formában megszületését ünnepelem. Búcsút mondok a réginek, már dobozokban van minden.

Féltett szakácskönyveim dobozai a könyves dobozok tetején, hogy ők legyenek a legelsők amiket kicsomagolok új helyükön. Edényeim, serpenyőim, lábasaim és táljaim óvó konyharuhákba csomagolva várják az "utazást". Sok sok konyhai holmim új helyen, új tulajdonosnál élik tovább életüket és szolgálják az ottani háziakat - mindnek követem ám majd a sorsát... Búcsút veszek az ablak előtt magasodó gesztenyefától is, hogy hamarosan új helyről, új konyhából új lendülettel, új receptekkel köszönthesselek benneteket. Szerettem ezt itt, és szeretni fogom az újat. Tudom. Az új jó. Magunk mögött hagyni a megszokottat hogy új, izgalmas, ismeretlen vizekre evezzünk - szerintem jó dolog. Nagy elhatározás és erő kell hozzá, de már úton vagyok. A változás jó. Nem csak a konyhában ...

Felkérést kaptam, hogy egy csajos, táncolós, búcsúzós alkalomra salátákat szállítsak a "megfáradt" táncos lábúaknak. A kiválasztottak: a majonézes alma-zeller, a tonhalas és a csupazöld saláta.

A majonézes alma-zeller salátához először elkészítem a hamis majonézt, hogy az almát és a zellert már ebbe tehessem, így nem barnulnak meg. A hamis majonézt anyukámtól tanultam - így anyák napján, amikor ezt a bejegyzést írom, ő is itt van velem. Persze minden nap velem van, sajnos már csak a gondolataimban, tetteimben, érzéseimben. Természetesen a főzés szeretetét is tőle örököltem!  De vissza a majonézhez: egy nagy doboz tejfölbe 2 ek mustárt (én a dijonit szeretem), csipet sót, borsot, egy citrom levét és 2 ek mézet keverek. Ez után gyufaszál méretűre vágok 4 közepesen savanyú almát és egy nagy nagy fej gumós zellert (türelmes kézügyesek előnyben). Az almát és a zellert belekeverem a majonézbe. Ha van kéznél, apró kockákra vágok egy szál angol zellert és hozzáteszem, így a színe is izgalmasabb lesz. Végül megpirítok egy marék vágott mandulát és a saláta tetejére szórom.

A tonhalas salátához egy jégsalátát feldarabolok, 2 marék koktélparadicsomot félbe vágva, 3 doboz tonhalat, 5-6 kemény tojást, egy marék olajbogyót belekeverek. Az öntet olíva olaj, citromlé, só, bors, mustár, méz - ki milyen arányban szereti.

A csupazöld salátát a tavasz ihlette.Nagyon szerettem volna az első tavaszi napok egyikén igazán friss, üdítő és ZÖLD salátát kínálni, ezért minden hozzávaló zöld: egy jégsaláta feldarabolva, egy doboz rukkola, egy csomó újhagyma karikára vágva, egy kígyóubi félholdra vágva (attól lesz félhold, hogy amikor félbe vágtam az uborkát, a puha közepét a magokkal kiveszem, hiszen annak semmi íze, csak víz) így félhold alakúak lesznek a szeletek, és egy jó marék hagymacsíra. Jól összekeverem egy nagy tálban és meglocsolom az öntettel. Lehet, hogy kicsit vadul hangzik, de nagyon nagyon finom: olíva olaj, citromlé, kevés méz, só, bors, pici (a tubusból kb. 3 cm-nyi) wasabi, egy kb. 5 cm-es darab gyömbér lereszelve és egy lédús narancs leve. 

A saláták mellé bagettet vettem. Az a helyzet, hogy egy árva salátalevél se maradt... Szerintetek, a képeket látva, ízlett nekik?

Nem tudom, miért, de napok óta rajtam van az "édességet de azonnal" érzés. Két napja még próbáltam gyümölccsel elintézni a dolgot: egy alma, egy banán. Ideig-óráig "használt" csak. Tegnap - a hókáosz napján - nem volt már itthon csoki, süti vagy más épkézláb édesség, és elindulni se tudtam hogy beszerezzek bármi ilyesmit (kint sűvítő szél, hóesés, hideg - és egy betegeskedő autó - így maradt a házi megoldás.

Zabpehely vízzel-tejjel megfőzve, mézzel és szárított gyümölcsökkel. Klassz volt. Mára még jobban kínzott az édesség hiánya és a kamrám is egyre soványabb (no azért nem kell izgulnotok, olyan üres sosem lesz hogy valamit ne tudnék készíteni belőle). Emlékeztem, hogy az angoloknak van valamilyen kenyér vagy kalácspudingjuk, tejjel talán? Receptet nem találtam, így a magam feje - és a szemem előtt lebegő könnyű, habos, édes valami képe - alapján elkészítettem a csodát. Legalábbis nekem ma ez volt a vágy csudálatos tárgya... és megvalósulása.

Kivajaztam egy kis tűzálló tálat. A szikkadt kalácsot vastag szeletekre vágtam. A szeletek mindkét oldalát megvajaztam és leraktam a tálba szorosan egymás mellé. Megkentem jól a nyáron eltett eperálommal, rá megint egy sor mindkét oldalán vajas kalács és rá még egy adag eperlekvár. Közben megmelegítettem majd' egy liter tejet 4 zacskó vaníliás és 2 ek rendes cukorral. A kalácsra öntöttem és betettem a sütőbe. Amikor elkezdett illatozni, kivettem. Tudom, hogy ez nem egy kifinomult, átgondolt cukrászművészeti remek, de édes, puha, meleg, habos, sült és nagyon nagyon jól esett. Igazi kalóriabomba - de ma ezzel nem törődöm. Legyen ma jó nekem - és nektek is, ha elkészítitek. Rajta!

Tegnap egy kiváló olasz étteremben vacsoráztam, fantasztikus ételeket kóstoltam, isteni volt minden. És egyszerű. Tudom, hogy nem kivételes felismerés, de a vacsora során rájöttem, hogy az egyszerű a nyerő. Ételben - és sok minden másban is. Nem kell az ízeket halmozni, túlcicomázni, nem kell a legkülönlegesebb alapanyagokat használni - csak jó minőségű legyen minden. Egy két hozzávaló, két-három fűszer, a szakács szakértelme és szeretete - és minden nagyszerű lesz.

Az egyszerűség nevében ma zöldséges puliszkát készítettem - így: 5 dg vajat megmelegítek egy lábasban, beleteszek 3 gerezd zúzott fokhagymát és megpárolom. Beleszórok két marék kukorica darát, sót, borsot és felöntöm  kb. 7 dl vízzel. Állandó kevergetés mellett puhára főzöm. A végén belekeverek 10 dg kockákra vágott feta sajtot. Egy másik edényben kis vajon megpárolok egy zacskó mirelit zöldséget (az enyém 1/2 kg bébirépa-zöldborsó kombó volt, de bármi lehet, vagy ha szezonja van, bármilyen friss zöldség - csak a darabok méretére ügyeljünk, ne legyenek túl nagyok. Ha megpuhult a zöldség, belekeverem a fetasajtos puliszkába. Egy lapos tepsit kivajazok, belesimítom a zöldséges puliszkát, 150 fokos sütőbe teszem és kb. 40 percig sütöm/szárítom. Ennyi. Gyereknek uzsonnára, pletyka-partyhoz a csajoknak, férjnek sör mellé. Nagyon finom. És egyszerű.

Leesett az idei első hó - bár két napja még tavasz volt - de hát december van, ez a dolgok rendje. Sajnos, mert én a tavaszt jobban bírnám így decemberben is. De a karácsonyi készülődést nagyon szeretem. Szeretek szöszmötölni, kigondolni, hogy kinek mit adjak ajándékba. Pár éve gasztro-ajándékokat kap a családom és a barátaim is, és a készítésük egyike a legjobb időtöltéseknek. Idén még egy adventi vásárral is bővült a dolog, így még több, még finomabb dolgok készülnek a konyhában. A vásár Kinga barátnőm agyából pattant ki, aki szervezője, rendezője, résztvevője, motorja a NIAdventi vásárnak (persze a nevet is ő találta ki :)). Bárki hozhatja a saját kezűleg készített dolgait, aki NIÁzik, műveli vagy oktatja - vagy "csak" szereti a NIÁt. A NIA által évek hosszú során formálódó közösségünkben sokat tudunk egymásról, de néhányunkról most derült ki, hogy üvegfestő, fűszerész, csodababa készítő, mézes és süteményes, NIA ruha és ékszer készítő - és még ki tudja, mi minden. Szóval itthon is nagy a készülődés, egyelőre csak egy kép a vásárba induló hadseregről. Ja, és ha eljönnél, a vásár 15-én, szombaton délután lesz - részletek a FB-on, csak írd be hogy NIAdvent.

Az előző bejegyzésben már leírtam pár receptet, de a héten újabb tököt vettem aminek az eredménye két újabb recept, a tökkenyér és a kókuszos tökleves. Igazán izgi lett mindkettő.

Tudom, a tökleves uncsi, mindenkinek az első - na jó, a második - gondolata, hogy sütőtökből levest kell főzni. Ezért gondoltam, hogy OK, de ez legyen egy kicsit más. Szóval: vajon megpárolok egy apróra vágott vöröshagymát és két gerezd áttört fokhagymát. Erre rádobom a kockákra vágott sütőtököt, sózom, beleteszek 2 zöldségleves kockát, egy teáskanál chili krémet (ha ez nincs, őrölt chilit vagy chili pelyhet is lehet használhatsz, ízlés szerint). Az egy teáskanál chili krémtől enyhén, kellemesen lett csípős. Nem vagyok az őrült, élvezhetetlen erős ételek barátja, de amikor egy picit, éppen hogy megvillan az ételben az erős íz - na azt nagyon bírom. Amikor megpuhul a tök, összeturmixolom az egészet, beleöntök 2 dl kókusztejet és még egyszer összekeverem-kavarom. Nem lesz kókusz ízű, megmarad a sütőtök íze is és kellemes, selymes, barátságos, nagyon nagyon finom lett. És persze - aki szereti - jöhet bele a levesbobó.

A sütőtökös kenyérhez kell 10 dg fehér liszt, 10 dg teljes kiőrlésű tönkölyliszt és 10 dg kukoricadara. Ezt összekeverem 1 mokkáskanál szódabikarbónával, hozzáteszek 25 dg sült tököt és beleütök 2 egész tojást. Belekerül 1 teáskanál só, kicsi bors, 1 teáskanál cukor, 2 dl tej és 4 evőkanál olíva olaj. (én reszeltem hozzá egy kevés narancshéjat, de ezt el is lehet hagyni). Szintén nem kötelező, de én szórtam bele egy evőkanál lenmagot és 1 evőkanál szezámmagot is.  Az egészet jól összekeverem (lehet robotgéppel) és kivajazott, kilisztezett püspökkenyér formába öntöm. Előmelegített sütőben közepes lángon kb. 40 perc alatt megsül. Lehet sósként vajjal, kőrözöttel enni de édesként is lekvárral, mézzel. Ilyen csinoska lett:

Sütőtökös hétvégét terveztem és ehhez fantasztikus hátteret adott ez a csodálatos ősz-tavasz, amikor lassan-lustán tölthetünk el néhány napot, ha épp úgy tartja kedvünk - és nekem így tartotta. A tökös főzőcske közben pedig belefeledkeztem a Filmmániá-n a Szív hídjai-ba. Meryl Streep és Clint Eastwood úgy varázsoltak el újra, hogy én is ott voltam a hídnál az őszi napsütésben - és pontosan tudom, mit érzett Francesca és Robert...

De félre álmodozás - ami annyira de annyira jól esett!!! Tökre fel!

Tegnap megsütöttem egy kanadai sütőtököt és gnocchit csináltam belőle. A sült tök húsát összekeverem annyi liszttel (az én esetemben teljes kiőrlésű tönköly liszttel) amennyit felvesz, hogy ruganyos tésztát kapjunk belőle. Sózom és hosszú hurkákat sodrok a tésztából. Nokedli méretű darabkákra vágom és lobogó sós vízben kifőzöm. Közben sűrű paradicsom szószt főzök hozzá hagymával, fokhagymával, sok sok bazsalikommal és reszelt sajttal. Nem a szépségével hódít, ez biztos, de nagyon finom lett...

A másik - nem csak az ízével, de a külsejével is hódító - sütőtökös-brokkolis lepény. A tészta  25 dg teljes kiőrlésű tönköly - vagy más - liszt, 15 dg vaj, só, bors, fokhagyma por, 2 tojás. Ezt robotgéppel összekeverem, kicsit kézzel megnyomorgatom és fóliába csomagolva elteszem a hűtőbe egy órára. Közben elkészítem a tölteléket: a brokkolit rózsáira szedem, a sütőtököt 1x1 cm-es kockákra vágom és lobogó sós vízben 2 percig főzöm. Leszűröm és hagyom kihűlni. E közben 2 dl tejszínt összehabarok 4 tojással, sóval, tetszés szerint zöldfűszerekkel (én kakukkfüvet tettem bele és aki szeretne, keverhet hozzá reszelt füstölt sajtot vagy egy Camping ömlesztett sajtot). A tésztát belesimítom a jénai tálba,  beleszórom a zöldségeket és ráöntöm a tejszínes-tojásos-fűszeres keveréket. Előmelegített sütőbe teszem és közepes lángon kb. 40 perc alatt megsütöm.  Nem csak gyönyörű, de finom is!!!

Délután pletykapatira megyek ezeréves (na jó, ez azért túlzás, de tényleg régi barátság ez négyünk között, még a Szivárvány Áruház Vállalat dekorációjában köttetett) barátnőimmel, ahová mindenki visz valami ínyencséget (ki sósat, ki édeset, ki a párját...). Én ez alkalommal a zöldséges rétes-csigákat választottam - vagyis ez sikerült (bár valami ilyesmire is számítottam, amikor belekezdtem).

Fogom a mélyhűtött vegyes zöldséget (450 gr-os) és vajon, kis fűszerrel - só, bors, kakukkfű - megpárolom. Ha langyosra hűlt, összekeverem egy doboz Philadelphia krémsajttal és egy tubus ömlesztett Medve sajttal. A 8 lapos réteslapból 4-4 lapból lesz egy-egy rúd. A lapokat egyenként megkenem olvasztott vajjal, megtöltöm a sajtos zöldség keverékkel, feltekerem és ekkor is megkenem olvasztott vajjal. A másik 4 lapból ugyan így készítek egy rudat. A rudakat 3-4 cm-es darabokra vágom és vágott felükkel beültetem szorosan egy formába. A végén a csigákat megszóróm kevés reszelt sajttal és közepes lángon megsütöm. Ilyen gyönyörű lesz. Bízom benne, hogy finom is, a fogadtatásról majd beszámolok. Drukkoljatok!!

Tudom, hogy egy zöldségleves receptje nem valami nagy durranás, mégis szeretném megosztani veletek az enyémet. Nem is leves, inkább egytálétel, mert rengeteg rengeteg zöldséggel készül. Van benne valami túláradó-tobzódó-símogató...

Pici olajon megpárolok egy hagymát, amit előtte lereszeltem (így a párolás során szinte "elolvad", nem fogunk ráharapni hagyma darabokra evés közben. Erre rádobom a felkockázott gyökér zöldségeket - a sárgarépát, fehérrépát, zellert - és 2 szem krumplit, sózom, borsozom majd pár percig pirítom. Ezután felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi a zöldségeket és beledobok 2 zöldségleves kockát (szánom-bánom, de használok kockát, mert megkönnyíti a főzést és ma már igazán jókat lehet kapni). Kb. 10 perccel később beledobok egy marék mélyhűtött zöldborsót és egy fél karfiolt rózsáira szedve és tovább főzöm a levest (közben mindig hozzáöntök annyi vizet, hogy a zöldségeket ellepje plusz még egy pohárral. Újabb 5 perc múlva beledobok egy marék szintén kockára vágott sütőtököt és maréknyi feldarabolt kelkáposztát és készre főzöm a levest.

Ilyen lett

... és ha már ennyi zöldséget pucoltam, akkor pucoltam még egy adaggal mindenből. Méghozzá azért, hogy ledarálva eltegyem őket a mélyhűtőbe és ha zöldséges ragut, tésztát vagy más egytálételt készítek, az alap félig már készen is van. Mondjátok, hogy nem vagyok rettentően praktikus...

Azért írtam indián nyarat, nehogy félreértsétek... még hogy vénasszonyok. Kikérem magamnak, akkor már inkább legyek indián. Szóval isteni idő van, nappal elviselhető, éjjel hüsi - hogy jól lehessen aludni - szóval ilyenkor nem kell más egy jó hétvégéhez, mint kiülni az erkélyre egy jó könyvvel és közben valami aktuális zöldséges étellel kényeztetni magunkat (na jó, tudok mást is, de egy variációnak klassz egy ilyen nap.)

Ismeritek Mitch Albom könyveit? A Kedd esti beszélgetések életről és halálról meghatározó könyv élményem volt, ahogy az Öten a mennyországban és a Még egy nap - nagyon szerettem őket. Most a Csak egy kis hit kell utolsó lapjain járok - sajnálom hogy vége van. Olvassátok Mitch Albomot, szeressétek a könyveit.

A napfényes teraszon sütkérezés és a "Csak egy kis hit kell" utolsó lapjai mellé cukkinis finomságok, merthogy cukkini-szezon van. Két finom és egyszerű recept. Az első a rakott-krumpli cukkini. Úgy kezdjük, mint a rakott-krumplit: a krumplit megfőzzük héjában és kemény tojásokat főzünk. Ha a krumpli már annyira kihűlt, hogy meg lehet fogni, megpucoljuk,  A cukkiniket fél centi vastagra szeletelem (héjastól), megsózom és ki mit szeret, olyan zöldfűszerekkel ízesíti (én kakukkfüvet, sót, csili pelyhet tettem rá). Ha van grill serpenyő, abban, ha nincs, akkor sima teflonban megsütöm a szeleteket (mindig csak annyit teszek a serpenyőbe, ami kényelmesen elfér, hogy süljön, ne párolódjon a zöldség).

 Kivajazok egy jénai tálat, alulra egy réteg szeletelt krumpli kerül - kicsit megsózom - rá egy réteg grillezett cukkini és szeletelt kemény tojás, megint krumpli, cukkini és így tovább. A tetejére krumpli kerüljön. Két pohár tejfölt összekeverek egy egész tojással sózom, reszelt füstölt sajtot keverek bele és az egészet a krumplira öntöm. Nem kell hosszasan sütni, mert semmi nem nyers benne, csak addig (kb. fél óra) amíg a sajtos-tejfölös öntet összesül a krumplival és szép arany barna lesz a teteje. Olyan finom, hogy még a kolbászos-szalonnás rakott-krumplihoz szokott férfinép is szereti (persze csak egyszer, legközelebb újra a kolbászos változatot követeli, de hát ez legyen az ő választása...

A második a cukkini quiche, aminek a tésztája a szokásos quiche tészta: 25 dg liszt, 12 dg vaj (lehet margarint is használni, de a vajjal sokkal finomabb - én legalábbis imádom a vaj ízét érezni a tésztában), 1 tojás sárgája, 1 ek tejföl, fél csomag sütőpor, só. Gyorsan összegyúrom az egészet és fél órára a hűtőbe teszem. Közben elkészítem a tölteléket: kb. 1 kg cukkinit felkockázok (nem szoktam a héját lepucolni, így érdekesebb lesz az étel színe) és rádobom a vöröshagymára - amit előtte megdinszteltem egy serpenyőben. Fűszernek sót, pici rozmaringot - aki ezt nem szereti, kakukkfüvet is használhat - borsot, kevés kurkumát használok. Ha a cukkini is megpuhult, leveszem a tűzről. Egy tálkában összekeverek 2 dl tejszínt, 2 tojás sárgáját, egy doboz natúr krémsajtot és kevés reszelt sajtot kézi habverővel összekeverek. A tésztát kiveszem a hűtőből, kinyújtom és egy jénai tálba igazgatom úgy, hogy a tészta körben a tál falára is felfusson. Beleöntöm a tésztába a párolt, fűszeres cukkinit és ráöntöm a tejszínes-tojásos-sajtos keveréket. Előmelegített sütőbe teszem és közepes lángon kb 40 perc alatt megsütöm. Ilyen lesz... nem rossz, igaz?

Két bizarr receptet szeretnék megosztani veletek. Az egyiknek a színe, a másiknak az ízei szokatlanok. Mindkettőt rettentően egyszerű elkészíteni és nagyon nagyon finom, igazi nyári receptek.

Az elképesztő színű céklaleveshez 1 kg céklát megpucolok, vékony szeletekre vágom és kevés napraforgó olajon átforgatom. Felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, sózom, borsozom és puhára főzöm. Botmixerrel összeturmixolom és annyi tejszínt öntök bele, amennyit gondolok majd összeforralom. Melegen is finom, de nekem hidegen sokkal sokkal jobban ízlett, úgyhogy ez hideg, hűsítő levesként vonul be a nyári levesek sorába. Na és a színe - az valami elképesztő.

A bizarr ízű pedig a fetás görögdinnye saláta. Ehhez a görögdinnye húsát kockákra vágom, a magjait megpróbálom mind kipiszkálni (így sokkal gusztusosabb). A gyümölcs-kockákat egy nagy tálba szórom és egy feta sajtot ugyan ekkora kockákra felvágva óvatosan hozzá keverek. Pici olíva olajjal meglocsolom, borsot őrlök rá és megszórom apróra vágott menta levelekkel. Vendégségbe vittem a salátát, ezért nem mentem tovább a recepttel - van akinek a sós-édes kombináció is eléggé sokkoló - de aki merészebb és a meghökkentő új ízek híve, az megszórhatja kevés ecetben áztatott lila hagymával is. Így lesz igazán bombasztikus, édes-sós-savanykás-csípős. Hagymával vagy hagyma nélkül - izgalmas, üdítő és gyönyörű ez a saláta. Ugye nem kell mondanom, hogy sikert arattam vele?

Gondolom, benneteket is meggyötört az előző két hét forrósága csakúgy, mint engem. Képtelen voltam bármit is csinálni, főleg a konyhában a gáz vagy a sütő melegét érezni, így aztán saláta és nektarin volt a menü. Azért egy meggyleves elkészült az unokaöcsém szülinapjára, de nem tudom megmutatni, mert - hurrá!!! - elfogyott. Azt azért elárulom, hogy a meggyet a szokásos citromhéj, fahéj, szegfűszeg, vanília, cukor hadsereg mellett a liszt helyett főzős vanília pudinggal sűrítettem és a végén egy jó nagy adag tejszínnel dúsítottam. Nagyon finom!

Nemrégiben megvettem Kylie Kwong egyik szakácskönyvét, akit imádok. Nagyon egyszerűen, lendületesen főz fantasztikus kínai ételeket friss alapanyagokból. Ha beszerezzük azt a néhány fűszert (kínai főzőbor, szójaszósz, halszósz, ötfűszer keverék, gyömbér), ami a kínai ételekhez nélkülözhetetlen, mindet el tudunk készíteni. A most következő kukoricaleves az ő könyvéből való: 

Tegnap a piacon elég nehéz volt friss kukoricát találni, mert a forróság miatt alig volt olyan, amin még nem kezdtek el száradni-aszalódni a szemek. De ezek gyönyörűek. Szóval két evőkanál olajon megpirítok egy kis fej apróra vágott hagymát és egy 3 cm-es darab gyömbért. Egy perc múlva beleöntök 1 dl főzőbort és egy kis kanál tengeri sót. Újabb egy perc múlva beleszórom a 4 cső kukorica szemeit (a szemeket éles késsel előzőleg levágtam a csövekről) és felöntöm kb. másfél liter csirke alaplével. 30 perc gyöngyözve főzés után beleöntök 2 evőkanál szójaszószt és jól elkeverem. Két tojást lazán felverek és egy villán keresztül a levesbe öntök. Amint a tojás kezd kis fonalakká összeállni, leveszem a tűzről. Igazán finom, egyszerű, különleges nyári leves. Próbáljátok ki bátran.

Jó dolog egy kellemes nyári estén összejönni barátokkal és finom ételek mellett beszélgetni. Mindenki vitt valami - vegetáriánus - finomságot, mivel vendéglátónk nem eszik húst és közülünk is többen hústalanul étkeznek. Megkóstoljuk egymás ételeit, kicseréljük a recepteket - és persze megbeszéljük, kivel mi történt az elmúlt hónapokban. Persze gyakran találkozunk a NIA órákon, de ilyen alkalmakkor mód nyílik beszélgetni is. 

lévő barátokról és eljövendő eseményekről. Ilyenkor a "vörös sátor" érzés kerít a hatalmába. Aki olvasta a könyvet, tudja hogy miről beszélek. Aki nem, annak szívből ajánlom. http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2004-08-18+00%3A00%3A00/anita-diamant-a-voros-sator 

 Szóval, volt ott tegnap minden jó, mozzarella golyók fűszeres olajban, spenótos quiche, fehér túrós mártogatós,, kőrözött, cukkinis lecsó, grill cukkini saláta, karfiol ropogós, zöldségek és gyümölcsök és a végén egy fantasztikus tiramisu.

Én a grillezett cukkini salátát vittem, íme a recept: A cukkiniket hosszában nagyon vékonyan (3-4 mm-esre) felszeletelem és kicsit besózom. Grill rácson vagy grill serpenyőben pici olajon megsütöm őket, hogy szép barnás zebra csíkok legyenek rajtuk. Az én grill serpenyőmben 4 szelet fér el egyszerre. Nem szabad, hogy egymás hegyén-hátán legyenek a szeletek, mert úgy nem sülnek meg szépen. Kiveszem és papírtörlővel leitatom róluk az olajat. Közben megpárolok egy adag zöld zöldbabot. Ha  a cukkinik kihűltek, feldarabolom őket (egy-egy szeletet 3-4 darabra) és tálba rakom, hozzáteszem a párolt zöldbabot. Az egészet megszórom pici sóval, tetemes adag csilipehellyel, vékony csíkokra vágott citrom héjával és egy jó adag mentalevéllel. Meglocsolom kevés olíva olajjal és egy citrom levével, végül óvatosan összeforgatom az egészet.

Ettünk, ittunk, beszélgettünk és majdnem világmegváltottunk. Közben a szomszédból a meccs és a szurkoló férfinép hangjai hallatszottak - így kerek a világ. Klassz este volt.

Meg kell osztanom veletek a hétvégi eprezésemet annál is inkább, mert - csak hogy tudjátok - bezártam az üvegekbe a nyarat, napfényt, illatot, jókedvet, színeket és ízeket. Szóval nekem már van belőlük jó sok, bármikor kinyithatok egyet és élvezhetem. Ősszel amikor minden szürke és undok és nedves, télen amikor kopogós hideg a világ - nálam akkor is lesz nyár és szín és eper illat. Mert jól elzártam.

Barátnőm ajánlott jól bejáratott epresétől egy ládával (7 kg), amikor éppen kérdeztem tőle, hogy jön-e szedd magad eprezni. Naná hogy én sem mentem, kaptam az alkalmon és hazavittem a láda epret (útközben még vettem 2 kg cukrot, mert az 1 kg befőzőcukor nem lett volna elég). Persze "leloptam" a 7 kilóból egy jó nagy tállal - miért kellene minden nyarat, napfényt és illatot eltenni, jó lesz az most is. Isteni finom epret kaptam, friss, illatos, jó földes - szóval "igazi" szabadföldi. 3 kg eper a lábasba, 30 dg befőzőcukor, egy zselírozó por és még 1/2 kg cukor. És két szál bazsalikom. 15 perc főzés, összenyomkodás, összeszotykodás és mehet az üvegekbe. Még 2 kiló eper a lábasba, cukor, zselírozó és egy 5 cm-es darab gyömbér lereszelve.

Az ízesítések nem az én találmányaim - sajnos. Nagyon szeretek új ízeket próbálni, ezért örültem, amikor ezeket találtam a Kaldeneker György honlapján. Egy nap a dunyha ölelésében az ágyneműtartóban és ma végre megkóstolhattam az elzárt "nyaramat". A gyömbérest. Na hát .... mesélhetnék, ragozhatnám, sorolhatnám - de csak annyit mondok, hogy mennyei. A falat végén egy picit erős villan az édes eperíz hullámain - elmondhatatlanul finom. Ja, és gyönyörű! 

Nyárelő, barátnők, világmegváltás, kérdések, kérdések és kérdések. Ezt tervezem mára - készítettem hozzá egy pár spenótos mini muffint - csakis az energia utánpótlás kedvéért.

A muffin egyszerű, finom - és ha jól igyekszünk, akkor vicces is. Én kicsit esetlennek tartom a normál méretet, ezért tegnap beszereztem egy mini muffin-sütő formát hozzávaló mini kapszlikkal - na így már tényleg vicces, cuki kis darabok lettek. A spenótos muffin pedig így készül:

30 dg lisztben elkeverek egy sütőport, sót, borsot. Egy másik tálban 2 egész tojással összekeverek 1 dl olajat, 3 dl joghurtot, egy ujjnyi reszelt gyömbért, sót és hozzákeverek 20 dg mirelit spenót levelet (amit előtte felengedtem és jól kinyomkodtam). Végül 15 dg feta sajtot kockákra vágok és óvatosan ezt is hozzákeverem. Ezután lazán összekeverem a két tál tartalmát. (Nem kell tökéletesen elkeverni, sőt, csak olyan hányaveti módon, különben a muffin sűrű és kemény lesz. Ez minden muffin tésztára érvényes!). Megtöltöm a cuki kis mini kapszlikat és 180C-ra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt megsütöm. Ezután pedig reménykedem, hogy ízlik majd a lányoknak és a mai világmegváltásunk sikeres lesz :)

Múlt hét végén újra a hangtálas lányoknak-asszonyoknak főzhettem, és őszintén mondhatom, hogy szerették. Nehezített terepen indultam, a hús-nélküliség mellett semmilyen tejtermék (tej, tejszín, tejföl, sajt) és tojás sem lehetett az ételben. Persze azért legyen tápláló, de könnyű és finom is. Szép feladat...

A zöldfűszeres kuszkusz természetes választás volt - de mi legyen mellé, amit ráadásul melegen lehet tálalni? Így találtam a mézes gyömbéres zöldségre, amit alaposan felturbóztam. Az alapanyagok brokkoli, sárgarépa, zöldbab, cukkini, gomba, gyömbér és rengeteg fűszer. Elég gyönyörű, igaz?

Külön-külön megpárolom a zöldségeket - a gombát kivéve (ne legyenek teljesen puhák, maradjon tartása a zöldségeknek). Közben keverek egy salátaöntethez hasonló "lötyit": olíva olaj, magos dijoni mustár, méz, fehér borecet, só, bors. Ha kész az összes párolt zöldség, a wokban olajat hevítek. Beleteszem az apróra vágott vagy lereszelt gyömbért, megszóróm csilipehellyel, fokhagymaporral, szójaszószt öntök rá és hozzáöntöm a "salátaöntetet". Jól összeforralom és rádobom az összes párolt zöldséget és a gombát. Közben megláttam, hogy van egy fél csomag datolyám, gondoltam, hogy jó lesz édesítésnek a zöldségre - és milyen jól gondoltam! Kimagoztam, apróra vágtam a datolyákat és a zöldségre dobtam. Pér perc alatt teljesen szétfőtt és kellően megédesítette és besűrítette a zöldségeket. Nagyon óvatosan megkevertem a zöldségeket és amikor úgy gondoltam, hogy elkészült, kitettem egy tűzálló tálba az egészet. A tetejét megszórtam sós mogyoróval. Ilyen lett... És az íze? Nem akarom eltúlozni, de ISTENIIIIIIIIII! 

Az árpagyöngy - vagy gersli - méltatlanul elfelejtett köret, legtöbbünk ha csak a sóletbeli felhasználását ismeri.

Bevallom, én is így voltam ezzel, de nemrégiben hallottam egy érdekes receptet, amit azonnal ki is próbáltam és rájöttem, hogy a gersli jó dolog. Sőt, nagyon jó. 

Lábasban olajat vagy vajat hevítek, rádobok egy jó fej apróra vágott vöröshagymát és üvegesre párolom. Ezután beleteszem a 20 dg jól leöblített gerslit és felöntöm háromszoros mennyiségű vízzel, sózom és puhára főzöm (kb. 30-35 perc). Megkóstolom, ha kell, utána fűszerezem (én borsot és snidlinget tettem hozzá). Befejezésül belefacsarom egy fél citrom levét. Isteni lett, akár magában, akár köretnek nagyon finom.

Ezen felbátorodva ma spenótos gerslit főztem - hát az aztán valami... A gersli ugyan úgy indul, mint az előző recept, zsiradék, hagyma, gersli, víz, de a fűszerezés csak pici só. Amíg fő, addig a spenótot rádobom egy kis vajra, megpárolom, só, bors és 3-4 gerezd fokhagyma áttörve kerül bele. Ezt aztán összekeverem a megfőtt gerslivel és még egyet rottyantok rajta. Végül meg lehet szórni reszelt sajttal, de nem kötelező.                          
         

A házi mártogatós pedig úgy történik, hogy veszek 2 db fél literes joghurtot. Egy szűrőbe gézt, vagy hasonló szövésű tiszta konyharuhát teszek és beleöntöm a két doboz joghurtot. A konyharuha négy sarkát összecsomózom és a csomagot fellógatom olyan helyre, ahol a lé (a joghgurt savója) le tud csepegni. Addig addig lógatom, amíg olyan sűrűségű lesz a massza, amilyet szeretnék (ez függ a joghurt sűrűségétől és attól, hogy én mennyire lágy vagy masszív krémet akarok nyerni belőle.) Ha megvan, ízesítem. Só mindenképpen kell bele, én ezen kívül tettem bele borsot, kevés csili pelyhet, apróra vágott snidlinget és fokhagymaport, de lehet olaszosra venni a figurát bazsalikommal, kakukkfűvel, fokhagymával, csilivel, de millió variációt kipróbálhatsz. Meglocsolom egy kevés olíva olajjal és jól elkeverem benne (ettől krémesen selymes lesz). Sárgarépát, karalábét tálalok mellé.

Ebben a fantasztikus tavaszi időben biztosan ti is barátnőztök, találkoztok, vendégeskedtek vagy vendéget vártok akár otthon, akár valahol a "zöldben". Ehhez - remélem még nem későn - ajánlok egy nagyon egyszerű és nagyon dögös sóst, név szerint a kék sajtos csigát.

Úgy kezdődik, hogy kitekerem a leveles tésztát a papírból (nagyon jó minőségű mélyhűtött leveles tésztákat lehet kapni, értelmetlen lenne házilag készíteni, de komolyan). A krém 20 dg kék sajt lereszelve, 2 tojás sárgája, egy ek tejföl és annyi natúr krémsajt, amennyit a te ízlésed kíván (ha szereted a kék sajt aromáját, akkor kevesebb, ha csak éppen hogy szeretnéd érezni, akkor többet keversz a kék sajtos keverékbe). Csipet őrölt szerecsendió és olyan zöldfűszerek - módjával - amiket kedvelsz (pl. kevés kakukkfű vagy petrezselyem illik hozzá). A krém ne legyen túl folyós de túl sűrű se. Megkenem a krémmel a tésztát és feltekerem egy hosszú hurkába. Fóliába tekerem és a hűtőbe teszem fél órára. A hűtőből kivéve kb. 1 cm vastagságú szeletekre vágom a hurkát és sütőpapírral bélel tepsibe teszem kb. 4-5 cm távolságra egymástól a csigákat. Előmelegített sütőben közepes fokozaton 12-15 percig sütöm - de résen kell lenni, könnyen "odakap".

És íme a végeredmény...

A csigák és a jóbarátok társasága, egy pohár fehér bor, napsütés - mi kell még egy kellemes tavaszi délutánhoz?

Úgy döntöttem, itt a tavasz, de még egy recept erejéig visszatérek a télbe. Ez a két saláta lesz az átmenet a télből a tavaszba. Az első téli alapanyagokból készül de már a tavasz színeit idézi, a második már igazi, erőteljes ízű és színű finomság-gyönyörűség.

Ő az első, a sütőtök - feta sajt - lilahagyma saláta.A sütőtököt feldarabolom, egy sütőpapírral kibélelt tepsibe teszem és kb. 40 perc alatt megsütöm annyira, hogy puha legyen de még nem krémes, lehessen darabolni. Ezután kockákra vágom és félreteszem. Amíg a tök sül, a lilahagymát felszeletem és meglocsolom citromlével úgy, hogy ellepje. A feta sajtot is felkockázom akkora darabokra, mint a sült tököt. Egy nagy tálba szórom a sütőtök és feta kockákat, rászórom a citromos lilahagymát, megsózom, borsozom és meglocsolom olíva olajjal és jól összekeverem. A salátával, jóféle kenyérből készült pirítóssal és egy pohár fehér borral bekucorodok a fotelbe. A többit rátok bízom...

A másik salátának a rettentően költői tavaszi ébredés nevet adtam. Mai találmányom és mondhatom, szuper jól sikerült. A zöldségek benne nem különösen izgalmasak: fejes saláta, lilahagyma, reszelt sárgarépa és a tetejére pirított zsemlekocka. Na de az öntet! Az aztán valami: 1 ek szezámolaj, 2 ek olíva olaj, 1 ek citromlé, 1 - 1 kávéskanál dijoni mustár és méz, csipet só, bors. A zöldségek és ez az öntet mintha egymásnak lettek volna teremtve. A telet ezzel végképp száműztem, ébredjen a tavasz, jöjjenek a szebbnél szebb, finomabbnál finomabb zöldségek, saláták, energia bombák, vitaminok!

Hét végén egy hangtál-kurzus résztvevőinek készítettem tápláló, feltöltő, szemet gyönyörködtető ételt. Szerették, élvezték és jóízűen megették.

Póréhagymás quiche-t készítettem salátával. A quiche sós pite, amit tölthetünk zöldségekkel, sonkával, szinte bármivel. (A klasszikus quiche lorraine baconnal és tejszínnel készül). A quiche tésztája kritikus dolog. Sokat kipróbáltam már, és ez amit most leírok nektek, a legjobb: nem lehet elrontani, egyszerű és finom: 25 dg liszt, 12 dg vaj vagy margarin, egy tojás sárgája, ½ sütőpor, 1 ek tejföl, só. Ezekből tésztát gyúrok és folpackba csomagolva egy órára a hűtőbe teszem (persze el lehet készíteni előző nap is és addig a hűtőben várakozik). A töltelékhez 4 db póréhagymát vékonyan felkarikázok és rádobom vaj-olaj keverékére. Kicsit megsózom, borsozom és megpárolom. Külön tálban 3 tojás sárgáját összekeverek kb. 3 dl tejföllel, 1 dl tejszínnel, 10 dg reszelt sajttal, só, kicsi bors, kurkuma, szerecsendió reszelve és ízlés szerinte kevés friss zöldfűszer (snidling, petrezselyem). Ezt a keveréket összevegyítem a megpárolt póréval és a pitéformába nyomkodott tésztára öntöm. Előmelegített sütőben (kb. 200C) lassú tűzön megsütöm (ez az én sütőmben kb. 50 perc volt, de – szerencsés esetben - mindenki ismeri a saját sütőjét). Sütés előtt meg lehet szórni s tetejét sós mogyoróval vagy szotyival, de ezt el lehet hagyni. Ennyi, nem több. Amint a képek tanúskodnak róla, elfogyott mind egy falatig.

Végre megjött az idei hóesés! A szoba melegéből igazán jól fest - talán majd holnap kimerészkedek... De itthon tavaszt tartok, jó könyvekkel, filmmel és finom étellel. Ez pedig a gombás kuszkusz.

A gombát megmosom, feldarabolom. Pici olajra rádobok egy fej apróra vágott hagymát, 3 gerezd fokhagymát és üvegesre párolom. Erre rádobok 2 paradicsomot apró kockákra vágva, ehhez hozzáteszem a fél kiló feldarabolt gombát. Só, bors, paprikakrém, petrezselyem, kevés kakukkfű. Letakarom és 20 perc alatt megpárolom. Közben a kuszkuszt (kb. 15 dg) felengedem dupla mennyiségű forró vízzel (picit megsózóm).

Mire a gomba elkészül, a kuszkusz is megpuhul. Összekeverem a kettőt, kitálalom és a tavaszi ízekkel a számban nézem a csodálatos hóesést (megígérem, hogy holnap kimegyek és majd "élvezem" is a havat és a hideget - de ma jó nekem itthon a melegben, kuszkusszal, nárcisszal és az Élet fájával).

http://www.imdb.com/title/tt0478304/ 

Ma nagyon vicces dolog történt: pontosan úgy viselkedtem, mint édesanyám sokszor, amikor nem volt szíve kidobni egy falat nyersanyagot sem főzés közben.

Gyönyörű, hatalmas gombafejeket vettem - legyen hát juhtúróval töltött gombafej. Megmostam a gombákat, kitörtem a tönköket - és jött a dilemma. Képtelen voltam kidobni a tönköket. Ez szintén gomba, de a töltéshez nincs rá szükség. A juhtúrós töltelékbe nem tudom felhasználni - hát mi legyen? Tegyünk hozzá valamit, amivel együtt már vissza lehet tölteni a gombába - a juhtúróból meg majd kőrözött lesz.

Szóval pici olajon megpároltam egy fél apróra vágott hagymát (ha nem vagy vega, akkor egy kis apróra vágott bacon nem árt neki, de anélkül is isteni), rádobtam egy kis doboz konzerv zöldborsót és a gombák apróra vágott tönkjeit. Só, bors, kakukkfű. Majdnem puhára pároltam az egészet és a végén hozzákevertem egy Philadelphia natúr krémsajtot. Összerottyantottam és ezt a tölteléket betöltöttem a kalapokba. Tepsibe tettem alufóliával letakarva és kb. fél óra alatt megsütöttem. A végén megszórtam reszelt sajttal és még 3 percig sütöttem.

Mérleg: a juhtúróból kőrözött lesz. Felhasználtam - azon kívül, amit terveztem - egy doboz zöldborsót, egy fél hagymát, kevés reszelt sajtot, lett plusz egy teflon és a sajtreszelő mosogatni való - de a gombák lábát nem dobtam ki!!!!! Mint anyám, amikor a zöldséglevesbe pucolt sárgarépa mellé már csak egy kis kelkáposzta és virsli kellett a frankfurti leveshez. De nem bánom, hogy a mai főzés így esett. Boldog vagyok, hogy sok mindenben, így ebben is, hasonlítok anyura.

A mai bolond időjárásban - amikor öt percenként volt rideg tél és ragyogó tavasz, hóvihar, zápor és szikrázó napsütés - úgy gondoltam, hogy a legjobb amit készíthetek, egy melengető, tápláló de mégis a tavaszt színét viselő, vidító brokkoli krémleves - abból ami itthon van.

Brokkoli mindig van itthon, főleg télidőben, mert üde zöld színe a tavaszt csempészi a téli hétköznapokba és isteni finom párolva, krémlevesnek, tésztával, salátába, szinte bárhogy. Szóval, kis olajon vagy vajon megpárolom a hagymát, rádobom a megmosott brokkoli rózsákat és megforgatom-pörgetem őket együtt. Felöntöm zöldség alaplével (mondhatnám, hogy igazi alaplével főzök, de  ez most zöldségleves kockával készült és semmiféle lelkiismeret furdalásom nincs emiatt). Főzöm egy darabig őket, aztán belemorzsolok egy jó darab feta sajtot, picit sózom (mert a feta nagyon sós), borsozom és addig főzöm, amíg a sajt teljesen felolvad és a brokkoli megpuhul. Ezután botmixerrel összeturmixolom az egészet és hóesés-napsütés ide vagy oda, nagyszerűen érzem magam.

Íme a nem túl fotogén, de annál finomabb - és annál zöldebb - brokkoli krémleves "levesbobóval".